imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Saját csatornánkra költözünk

Like-olj és kövess minket!

Ez a cikk több mint egy éve nem frissült. Kérjük, vedd figyelembe, hogy ennek tükrében a tartalom mára már idejétmúlt lehet.

Mesterséges intelligenciával a jövőbe – Vélemény


Kétségtelen, hogy tech berkeken belül, de még azon kívül is az egyik legfelkapottabb téma mostanában a mesterséges intelligencia. De vajon mitől lesz valami intelligens, mi a különbség az emberi és a gépi „gondolkodás” között, merre tart a fejlődés? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Hadd kezdjem a cikket egy látszólag egyáltalán nem kapcsolódó, személyes történettel. Pár évvel ezelőtt épp igyekeztem elérni a következő metrót, amikor az aluljáró előtt egy vak férfit láttam fehér bottal a kezében, ahogy próbált eljutni valahová. Megkérdeztem, hogy segíthetek-e, majd egy rövid szakaszon elkísértem. Persze, korábban is próbáltam már ilyen helyzetekben segíteni, de ez most egy kicsit más volt.

Ilyenkor ugye az ember megpróbál belehelyezkedni a látássérült személy perspektívájába, és időben figyelmeztetni a közelgő akadályokra: lépcső, bukkanó, pocsolya, stb. És, ami azt illeti, ez a feladat nekem tragikusan sikerült. Már megtettünk jópár lépést, mire a férfi felemelte a botját és teljesen rám hagyatkozott. Az egyik lépcsőnél viszont elfelejtettem szólni…

Pontosabban nem elfelejtettem, hanem szimplán nem tudatosult bennem, hogy szólnom kéne. Annyira természetes volt lépnem egy egyszerű lépcsőfokot. Nekem. Társamnak viszont korántsem volt az, így ha nem kapaszkodik a karomba erősebben, valószínűleg elesett volna. Persze sűrűn elnézést kértem, és az út többi része már jobban sikerült, de ehhez egy – számomra – nagyon fontos felfedezést kellett megtennem, amire a kis baleset világított rá.

Mindent, ami nekem természetes, egy külső perspektívából kellett szemlélnem. Az összes ösztönös, automatikus mozdulatomat tudatosítanom kellett, és minden idegszálammal a világra kellett fókuszálnom.

Mondanom sem kell, hogy az egész eset rettenetesen tanulságos volt számomra, és azóta is egy-egy munkába metrózás során néha eszembe jut, hogy ami most természetes, sőt unalmas, az egy kicsit más perspektívából mérhetetlenül érdekes és figyelemre méltó. Feltéve, ha tudatosan vizsgáljuk a körülöttünk történő eseményeket.

És akkor most térjünk vissza a címben említett témára, a mesterséges intelligenciára. Véleményem szerint az MI-vel való foglalkozás nem csak azzal a nyilvánvaló haszonnal jár, hogy jobb, okosabb, hatékonyabb gépeket tudunk szolgálatunkba állítani, sőt, ez mondhatni csak egy járulékos nyereség. Azért érdemes az MI-vel foglalkozni, mert a fejlesztése során mi lehetünk a látó kísérők, akik rácsodálkoznak a világra; akik azáltal, hogy a „vak” mesterséges intelligenciának bemutatják a világuk, igazából magukról tudnak meg többet.

Akkor jövünk rá, hogy mennyire fantasztikus az az apróság, hogy egy festményről el tudjuk dönteni, hogy az szép-e vagy sem, amikor ezt a képességet megpróbáljuk megtanítani egy algoritmusnak. Akkor tudatosul igazán, hogy mennyire komplex módon vagyunk képesek kifejezni magunkat, mikor felismerjük, hogy hosszú évek alatt sem tudtunk olyan beszédszintetizátort fejleszteni, amiről ne lehetne néhány másodperc alatt megmondani, hogy egy gép. És akkor az érzelmekről még nem is beszéltünk.

Ahogy a már kissé elkoptatott robotos sci-fi alapgondolat összefoglalja:

Az MI segítségével nem azt tudjuk meg, hogyan működik a gép, hanem azt, hogy mit jelent embernek lenni.

És ez az, amiért nem tudok teljes mértékben osztozni Elon Musk félelmében, miszerint a mesterséges intelligenciával egy olyan démont szabadíthatunk az emberiségre, ami felemészti azt. Úgy hiszem, ha először sikerül megtanítanunk a gépeknek a fent említett elvontabb gondolkodást igénylő mérlegelést, ítéleteket és az ehhez kapcsolódó képességeket, akkor nincs mitől tartanunk.

Az valóban veszélyes lehet, ha sikerül csak statisztikai adattá válnunk, mert lássuk be, nem vagyunk éppenséggel a legjobb hatással a környezetünkre. De ha realizáljuk az emberi létezés értékeit és ezeket megismertetjük az MI-vel is, akkor kétlem, hogy az lenne az első dolga egy fejlettebb mesterséges intelligenciának, hogy népirtásba kezdjen.

Ugyanakkor ott van az is, hogy tetszik vagy sem, de a tudomány jelenlegi állása szerint részei vagyunk az evolúciónak. Nekünk is voltak elődeink, és valószínűleg lesznek utódaink is, akik szemében mi is csak egy olyan evolúciós lépcsőfok leszünk, mint nekünk volt mondjuk a Homo Erectus. Ha az utódaink történetesen olyan gépek lesznek, amelyek képesek fenntartani magukat, esetleg társadalmakba rendeződnek és kialakításuk miatt lényegesen ellenállóbbá válnak a környezeti hatásokkal szemben, mint mi, akkor részemről legyen.

A Nap egy idő múlva felrobban, a Föld, a Naprendszer, vagy akár az egész galaxisunk milliárd évek múlva emberi életre alkalmatlan lesz. Én úgy vagyok vele, hogy akkor már inkább hagyjunk magunk után egy sokszoros sebességgel fejlődő, túlélésre képes, nem biológiai eredetű új fajt, minthogy elvesszen az egész. Legalább a lenyomatunk megőrződik.

Persze, ezek egyelőre csak végtelen távoli fantazmagóriák, laikus sci-fi találgatások. De a mesterséges intelligencia fejlődésének kezdeti lépései már ma is megfigyelhetőek. A Google MI-je saját titkosítást és nyelvet készített magának; a Facebook algoritmusai megtanultak egymással tárgyalni, sőt még hazudni is, majd kifejlesztettek egy teljesen új nyelvet; vannak robotok, melyek tanulnak hibáikból és megalkotják fejlettebb utódaikat; egyes programok pedig már közelítőleg meg tudják mondani, hogy mi a szép, és mi nem egy festményen.

Összegezve tehát a fentieket, én nagyon kíváncsian olvasom a mesterséges intelligenciával körüli fejleményeket. Elsősorban nem azért, mert ezek közelebb visznek a giga-csúcs-szuper iPhone-hoz, ami majd minden gondolatomat kitalálja, hanem azért, mert ezáltal kicsit közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megértsük, kik is vagyunk.

Ennél fontosabb életfeladatot pedig a magam részéről nem is tudnék elképzelni…

Elon Musk intelmeiről, félelméről a mesterséges intelligenciával kapcsolatban itt írtunk. Ha szeretnél kicsit elbeszélgetni az MI evolúció Homo Erectusával (Siri), szinte bármelyik Apple-terméken keresztül megteheted. Itt vannak például az iPhone 7-ek, amiket most ráadásul kifejezetten kedvezményes áron szerezhetsz be.

iPhone Ajánlatok

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!