imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Érkezik az új iPad Pro

Magic Keyboarddal és minden földi jóval!

Mi a közös az Apple-ben és az Office-ban?


Mai sztorink nem csak a jól ismert sorozat rajongóinak szól, hiszen az Apple-történelem egyik legérdekesebb figuráját elevenítjük fel.

A 2005-től 2013-ig futott The Office a maga korában idehaza nem volt nagy siker, talán azért, mert a Rém rendes családon szocializálódott közönség nem tudott mit kezdeni a széria sajátos humorával. Amerikában azonban nagyot ment az azonos című angol sorozat helyi feldolgozása, mely a Netflixnek köszönhetően a közelmúltban újabb tömegeket hódított meg, akik így kenik-vágják az Office-utalásokat.

Korai sajtófotó az Office főbb karaktereivel, az előtérben Michael Scott.

Nekik (is) meglepő tény lehet, hogy az Apple első vezetőjét bizony ugyanúgy hívták, mint az Office legendás főszereplőjét, a Steve Carell zseniális alakításában megelevenedő ügyefogyott Michael Scottot. Az “igazi” Michael Scott még a hetvenes évek végén, az indulási szakaszban igazgatta az Apple-t, s története nem kevésbé érdekes, mint a sorozatbeli névrokonáé.

Az Apple 1976-os alapítását követően a projekt fő támogatójaként fellépő befektető, Mike Markkula számára nyilvánvaló volt, hogy az új vállalat irányítását nem tanácsos a két suhancra, Steve Wozniakra és Steve Jobsra bízni. Szükség volt egy „komoly felnőttre”, aki kézbe veszi a mindennapi ügyeket, így felkereste egy korábbi kollegáját, akivel még a Fairchild Semiconductornál dolgoztak együtt, s aki azóta a National Semiconductornál igazgatta a gyártási folyamatokat. Ő volt Michael „Scotty” Scott, aki Markkula hívásának engedve az Apple első CEO-ja lett.

A bal szélen az “igazi” Michael Scott látható ezen az 1980 körüli fotón (jobbra pedig Steve Jobs, a Mac-projektet kitaláló Jeff Raskin, Chris Espinosa, valamint Steve Wozniak).

Scott egyben az Apple történetének ötödik alkalmazottja is volt, ám a számok kiosztásakor mégis a hetest adta magának. Egy 2011-es interjújában a Business Insidernek elmesélte, hogy pusztán azért, mert mindenképp ő akart a 007-es lenni (az 1-est pedig Markkulának adta, csak hogy semmiképp se Jobs kapja). A CEO 1977-től 1981-ig állt a vállalat élén, pont azokban az években, amikor az Apple jelentéktelen garázscégből a Szilícium-völgy stabil nevévé nőtte ki magát. Így aztán Scott volt az, aki menedzselte a folyamatos expanziót, távozása évében már 1500 alkalmazott dolgozott a vállalatnál.

Az említett interjúban a CEO érdekes részleteket is megosztott az Apple kezdeti éveiről. Elmesélte például, hogy ő nyitotta meg a cég első bérszámfejtési számláját a Bank of Americánál, de arról is beszámolt, hogy eleinte komoly vitáik voltak abból, hogy a meetingek során Steve Jobs folyton az asztalra tette koszos, szandálos lábát. Scott elmondása szerint Jobs már akkor is nagyon konok volt, az Apple II bézs színének kiválasztásakor például nem felelt meg neki az ezernyi katalógusárnyalat, így teljesen újat kellett kitalálni és bejegyeztetni: ez lett az Apple beige.

Michael “Scotty” Scott fiatalon egy rakás Apple II és néhány ember (köztük Steve Jobs) társaságában, valamint egy későbbi fotón.

A súrlódások ellenére azonban Michael Scott pozíciója éveken át szilárd maradt, az ő irányítása alatt került sor a vállalat tőzsdei bevezetésére is 1980 decemberében. A férfi apple-ös karrierje végül mindössze pár hónappal később, 1981. február 25-én tört meg a napon, ami Fekete Szerdaként vonult be a cég történetébe.

Ekkor történt ugyanis, hogy Scott a döntő szóval bíró Markkula és az igazgatótanács jóváhagyását meg sem várva mindenféle előjel nélkül, személyesen rúgott ki 40 embert, köztük a cég fő bevételi forrását adó Apple II-csapat felét. A Fekete Szerda eseményeit Andy Hertzfeld visszaemlékezéseiből részletesen is ismerjük, a később a Mac-csapat oszlopos tagjaként elhíresült férfi csak „Sztálin-szerű tisztogatásként” jellemezte a kirúgásokat. Egy másik alkalmazott, David Casseres szerint Scott a következőket mondta, mikor délután egy hordó sör köré gyűjtötte a megmaradt alkalmazottakat:

Régen azt mondtam, hogy ha már nem lesz szórakoztató az Apple CEO-jának lenni, akkor felmondok. De mostanra meggondoltam magam: ha már nem szórakoztató, addig rúgom ki az embereket, amíg nem lesz ismét az.

S hogy miért történt mindez? Scott azzal indokolta a drasztikus lépést, hogy az Apple túl gyorsan nőtt, s túl sok alkalmatlan dolgozót vettek fel részben azok, akik eleve alkalmatlan munkaerőként kerültek a céghez. Hertzfeld emlékeiből viszont kiderül, hogy a tömeges kirúgásban nem volt következetesség, mert míg Scott valóban megvált pár rossz vezetőtől, a szórásba kiváló emberek is bekerültek, mint például a Hertzfeld által csak az Apple II-csapat legtehetségesebb programozójának tartott Rick Aurrichio.

Mike Markkula, aki behozta Michael Scottot az Apple vezetői székébe.

A tisztogatással felsőbb vezetés sem érthetett egyet, mivel Markkula nem sokkal később a valódi hatalommal nem járó alelnöki posztra fokozta le Scottot, aki néhány hónap elteltével már önként távozott az Apple-től 1981 júliusában. Felmondólevelében meglehetősen furcsán fogalmazott:

Nem azért lépek ki, hogy egy másik céghez szegődjek, vagy hogy személyes okokból vonuljak vissza. Nem azok miatt teszem, akik tartanak a véleményemtől és a stílusomtól, hanem azokért a hűséges emberekért, akik talán feleslegesen reménykedtek. Michael, magánszemély.

A férfi története azonban ezután sem lett kevésbé érdekes. 1983-tól 1988-ig a Seastruck nevű cégnél dolgozott, ahol tengerről indítható olcsó rakétákkal kísérleteztek. A vállalkozás nem lett sikeres, azonban rendkívül fontosnak bizonyult, mivel új lendületet adott a kereskedelmi jellegű rakétafejlesztésnek. Scott nagy dobása viszont végül nem ez lett, hanem a drágakövek gyűjtése.

Az ominózus kőzet az Arizonai Egyetem ásványkiállításán.

Az Apple első CEO-ja ugyanis később valódi szakértővé képezte magát a témában. Az évek során még egy könyvet is írt, s tekintélyes magángyűjteményt épített, melyet az azt kiállító Santa Ana-i Bowers Museum a világ egyik legnagyobb kollekciójának nevezett. A legérdekesebb azonban az, hogy Scottról még egy drágakövet is elneveztek, ez lett a Scottyite (a Google Fordító szerint „skótit”), azaz a bárium-réz-szilikát.

Az Apple Michael Scottjának tehát abszolút nincs szégyenkeznivalója a sorozatbeli Michael Scott mellett, pedig az ő története nagyon is valós, nem egy kreatív csapat agyszüleménye. Az első CEO ráadásul az érdekességeket félretéve is jelentős figura, hiszen egy rendkívül kritikus időszakban sikerült stabil pályán tartania az Apple-t, megágyazva ezzel a későbbi sikereknek.

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!