imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Csendben frissült a MacBook választék

Nagyobb aksi, erősebb proci, True Tone kijelző

Őrült ötletből világsiker: az Apple-boltok története


Az Apple bolthálózata januárban lett volna 18 éves, ha Steve Jobs és társai egy tervezési hibát felfedezve nem kezdik elölről a megvalósítást több hónapnyi előkészület után. Az évforduló így májusra csúszott ugyan, de a kiskereskedelmi lánc a cég egyik legnagyobb sikerterméke lett.

Az Apple kapcsán az iPhone és a Mac mellett sokaknak talán a jellegzetes boltok ugranak be először. Az első üzlet 2001-es megnyitása óta a cég számos rekordot megdöntött ezekkel, többször is élre kerülve a legtöbb jövedelem/négyzetláb tekintetében, méghozzá világviszonylatban.

2017-ben ez azt jelentette, hogy a számunkra beszédesebb négyzetméterenkénti bontásban egy almás üzlet átlagosan csaknem hatvanezer dollárt termelt. Az 50.000 embert foglalkoztató kiskereskedelmi lánc a cupertinóiak éves jövedelmének nagyjából 15%-át adja.

A piszkos anyagiaknál talán csak a látogatottsági adatok beszédesebbek. A 24 ország 506 boltjában durván hétmillió ember fordul meg hetente, a fő attrakciók persze az úgynevezett zászlóshajók, mint például a Sanghajban üzemelő Nanjing East, ahol naponta 25.000 betérőt fogadnak.

A közhiedelemmel ellentétben az árusítóhelyek többsége egyébként nem fényűző, utcára nyíló palota, hanem zsúfolt bevásárlóközpontokban működik. Az ilyen visszafogottabb üzletek általában az őket körülölelő plázák teljes forgalmának harmadát generálják, így a cég jóval kedvezőbb bérleti díjakat fizet, mint bárki más.

Manapság már lehetetlen elképzelni az Apple-t a márkaarculat szerves részévé vált boltok nélkül, ám természetesen nem volt ez mindig így. Ami azt illeti, az igazgatótanács először őrültségként jellemezte az ötletet, s csak Steve Jobs hírhedt makacsságán múlt, hogy a koncepció végül mégis megvalósulhatott.

1999-re az iMac-kel sikerült egész jól menő számítógépgyártóvá tenni a céget. A nemrég visszatért Jobs fő gondja már az volt, hogy termékeik értékesítésére nem lehettek hatással. Így aztán az eladás legfontosabb részét, az ügyfelekkel való közvetlen érintkezést többnyire inkompetens kereskedők bonyolították.

Az alapító panaszkodott is arra, hogy az áruházakban gépeiket rendszeresen a hagyományos masinák közé pakolták, a specifikációkon túl pedig ritkán magyarázták el a vevőknek, hogy a feltűnő formát és az ijesztő árcédulát leszámítva mitől különlegesek az almás termékek. Ezért született az elhatározás, hogy a kiskereskedelmi terjesztésnek saját fórumot kell teremteni.

A bolthálózat ötlete ekkor még több okból is meredek elképzelés volt. Először is a cégnek egy nagyobb karcsúsítást követően mindössze néhány terméke maradt, többnyire számítógépek. Feleslegesnek tűnt ezek árusítására méregdrága egységeket létrehozni, pláne úgy, ahogy Jobs kívánta: forgalmas helyeken, ahol magas a bérleti díj.

A rivális Gateway azidőtájt csaknem tönkrement egy hasonló kísérletben, holott ők olcsó külvárosi helyszíneken próbálkoztak. Nem csoda hát, hogy az igazgatótanács kezdetben elutasítóan állt a vállalkozáshoz.

Az ellenállással szembesülve Jobs titokban látott neki a megvalósításnak. Egy cupertinói raktárban többhónapnyi munka során felépítette a jövendőbeli Apple-boltok prototípusát azzal a szándékkal, hogy a kész állapotot látva majd a döntéshozók is felismerik az ötletben rejlő lehetőségeket. A koncepció kidolgozásában oroszlánrészt vállalt Ron Johnson, a Target áruházlánc egykori sikeres alelnöke is, akivel Jobs hamar megtalálta a közös hangot.

Eldöntötték, hogy a Bauhaus-filozófia jegyében a lehető legegyszerűbbre szabják még a fizetést is, kihagyva a folyamatból a blokknyomtatás és a bankkártya átadásának kellemetlen procedúráját. A szállodai főportások és bárok ihletésére Johnson előállt a Genius Bar-ok pultjával, ahol hozzáértő szakértők hada segíthet a vásárlóknak a termékekkel kapcsolatban.

Jobs először utálta nem csak az ötletet, de a fellengzős géniusz nevet is, rövid idő után azonban mégis magáévá tette az elképzelést. Természetesen a berendezés is rengeteg kísérletezés tárgya volt, a szűk termékpaletta lehetőségeit kihasználva végül kifejezetten szellős, minimalista helységek születtek.

Már a célegyenesben voltak, amikor 2000 októberében Johnson rájött, hogy a termékek puszta prezentálásánál sokkal hatásosabb lenne, ha a felhasználási lehetőségeikre fókuszálva mutatnák be az eszközöket. Ez szinte nulláról való újrakezdést jelentett, ami ugyan iszonyúan felbosszantotta Jobst, de egyértelmű volt, hogy a megoldás sokkal jobb az eredeti elképzelésnél.

Így történt meg, hogy az első Apple-boltokban olyan szigeteket alakítottak ki, mint például a mozisarok, ahol részletesen szemléltették, hogy miként lehetnek segítségünkre az almás holmik és szoftverek a videóanyagok kezelése során. A titkos prototípust végül az eredetileg a megnyitóra tervezett időben, 2001 januárjában mutatták meg az igazgatótanácsnak, akik a remekül sikerült végeredmény láttán zöld utat adtak a projektnek.

Az első üzletek a Virginia állambeli Tysons Corner Centerben és a kaliforniai Glendale-ben nyíltak meg 2001. május 19-én. A sajtó és a szakértők nem meglepő módon szkeptikusan kommentálták a fejleményt. Joseph Graziano, a vállalat egykori pénzügyi vezetője például kaviárként jellemezte az Apple ékszerdobozait egy olyan világban, ami egész jól elvan kétszersültön is. Nem lett igazuk, a boltok egymilliárd dolláros forgalommal már 2004-ben kereskedelmi rekordot döntöttek.

A kezdetektől fontos szerepet vállaló Ron Johnson egészen 2011-ig felelt a folyamatosan bővülő hálózatért. 2006-ban nyitották meg a mai napig leghíresebb egységet, a New York-i Fifth Avenue üvegkockáját. Sokak szerint ez a helyszín tükrözte legtisztábban Steve Jobs látomását, s az alapító még nem sokkal halála előtt is komoly terveket szőtt további fejlesztéséről. Az ikonikus bolt jelenleg renoválás alatt áll, de azt nem tudni, hogy a 2017-ben elkezdett munkálatokkal legalább részben követik-e Jobs elképzeléseit.

Az üzletek radikális átalakulása az idén februárban leköszönt Angela Ahrendts 2014-es érkezését követően indult be. A Burberry egykori vezérigazgatója nagyszabású programot indított, melynek keretében a boltokat hívogató közösségi terekké formálták át zöldfelületekkel és rendezvények szervezésével.

Irányítása alatt 407-ről 506-ra nőtt az egységek száma, köztük olyan új helyszínekkel, mint a San Franciscó-i Union Square, vagy a fényűző Apple Mall Dubai a maga közel 150 dolgozójával. Ahrendst távozása óta a területért az egykori HR vezető Deirdre O’Brien felel, kinek terveiről nem sokat tudni, de vélhetően nem fog hátat fordítani az elődje által felvázolt iránynak.

Kedvezmény az iSTYLE-ban új Erste Max Hitelkártyával

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!