imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Érkezik az új iPad Pro

Magic Keyboarddal és minden földi jóval!

Power Mac G4 Cube – Egy kudarcos ikon


Mi az: az Apple egyedi dizájnjára szinte mindig az elsők között hozzák példaként, az évek során népes rajongótáborra tett szert, mégis hatalmas bukta volt? A válasz egy szépséges kocka, ami valójában számítógép.

A korábban még csőd szélén táncoló Apple az ezredforduló idején végre kezdett egyenesbe jönni. Ebben komoly szerepe volt az olyan sikertermékeknek, mint a színes kagylókra hajazó iBook laptopok, az unalmas asztali gépek közé bombaként berobbant iMac G3, vagy a teljesítményt is egyedi csomagolásban kínáló Power Mac G4. Ez még éppen az iPod előtti korszak volt, a cupertinóiak kizárólag számítógépekben utaztak, így ezt a termékcsaládot igyekezték a lehető legkerekebbé tenni.

iMac G3 és Power Mac G4: Stílus és teljesítmény.

Így jött az ötlet, hogy előállnak egy új modellel, amely ötvözi az akkori üdvöskéik legjobb tulajdonságait: a megjelenése hasonlóan áll-leejtős lesz, mint a tömegeknek szánt iMac G3-nak, viszont ugyanazt a teljesítményt nyújtja majd, mint a profi felhasználókat célzó erőmű, a  Power Mac G4.  Az áll-leejtés érdekében Steve Jobs, aki világéletében vonzódott a letisztult alakzatokhoz, ezúttal egy régi vesszőparipáját, a kockát vette ismét elő.

Második cégénél, a NeXT-nél ugyanis 1990-ben már készített egy kockát a NeXTcube képében, ami ugyan nem lett sikeres, ám örökre beírta magát a történelembe azzal, hogy egy ilyen gépen született a modern internet, ráadásul még az id Software-nél  is egy NeXT-en írták a Doom grafikai motorját. A komor NeXTcube-ot viszont 2000-ben már kevesen nevezték volna szépnek, még ha letisztultságából nem is vesztett semmit.

NeXTcube: Steve Jobs első kockája 1990-ből.

Az Apple-nél így egy jóval finomabb formában kellett megvalósítani az elképzelést, amiben nagy segítségre volt Jony Ive, aki már az 1998-ban piacra dobott iMac G3 színes házait is tervezte. Az öteltelés eredménye végül egy ezüstben pompázó, minden élén 18 cm hosszú Mac lett, amely egy áttetsző polikarbonát héjban üldögélt. A Power Mac G4 Cube-ra keresztelt modellt 2000. július 19-én kezdték forgalmazni, és nem hasonlított semmire az akkori kínálatból.

Nem csak a végtelenül elegáns, minimalista megjelenése emelte ki a tucattermékek tömegéből, de az olyan műszaki megoldások is, mint a hűtőventilátor és a dedikált audio csatlakozás kihagyása. A szinte tökéletes csendben üzemelő Cube mellé ugyanis egy külső erősítőt járt két átlátszó hangszóróval, melyek USB-n keresztül kapcsolódtak a számítógéphez. A kis Mac formája olyan jól sikerült, hogy később a New York-i Modern Művészetek Múzeumának gyűjteményébe is helyet kapott.

Power Mac G4 Cube az áttetsző hangszóró és egy Studio Display társaságában

Az apró házba gyömöszölt konfiguráció viszont már a papírformát hozta, hiszen a Cube az előzetes terveknek megfelelően a Power Mac G4-el megegyező teljesítményt nyújtott. A kettő között azonban akadt egy fontos különbség: a PCI-slotok hiánya és a videokártya sajátos formája miatt a kisebb gépet  akkoriban még nem igazán lehetett bővíteni. Gondolhatnánk, hogy sebaj, a kocka akkor biztosan olcsóbb volt, de nem. Az extravagáns külsőt Jobsék ugyanis alapos felárért mérték: a Cube 1799 dolláros alapváltozata kereken 200 dodóval került többe, mint az ugyanolyan erős, de könnyebben tuningolható Power Mac G4.

Nem nehéz kimatekozni, hogy a Cube ilyen feltételek mellett bizony eleve nem volt túl vonzó ajánlat. Erre csak rátett egy lapáttal, hogy a korai szállítmányokra lecsapó vásárlók köréből egy idő után szállingózni kezdtek a panaszok a gép műanyag házán megjelenő repedések miatt, melyek kissé hazavágták a forma köré felhúzott élményt. Az eredmény? Bukta. Jobsék kezdetben negyedévente kétszázezer eladott G4 Cube-al számoltak, ebből az első 3 hónapban százezer jött össze, a következő 90 napban viszont már csak harmincezer.

A dotkom-lufi kipukkadása miatt egyébként is barátságtalan befektetői hangulattal küszködő Apple részvényei keményen megsínylették a kudarcot: a korábban 60 dolláros árat is elérő papírjaik értéke 2000 decemberére 15 dollárra zuhant. Jobs próbálta menteni a menthetőt, s ennek érdekében 1599 dollárra vitték le az alap kocka árát. Ebben egy 450 MHz-es processzor, 64MB memória, illetve 20GB-os merevlemez lapult. A csúcsváltozat ugyan nem lett olcsóbb, ám emeltek a teljesítményén: az 500 MHz-es proceszor mellé 128 helyett 256 MB RAM-ot csomagoltak, a tárhelyét is duplázták összesen 60GB-ra, mindezt pedig megfejelték egy 32MB-os Geforce2 videokártyával is.

Hiába javult azonban az ár-érték arány, hiába csomagoltak a gép mellé több szoftvert, a Cube eladásainak lassulása visszafordíthatatlannak bizonyult. Jobsék végül 2001 nyarán bejelentették, hogy az alacsony kereslet miatt „határozatlan időre” felfüggesztik a kocka gyártását. Ezt követően viszont a gép neve soha többé nem kapott hivatalos említést, tehát az akár ideiglenesként is értelmezhető szünet lényegében ma is tart. A széles tömegeket ugyan nem sikerült megnyernie, de a Power Mac G4 Cube rövid pályafutása alatt mégis össze tudott gyűjteni egy elkötelezett rajongótábort, akik később új életet leheltek belé.

Az eredeti csomagolás.

A Wired a gép elkaszálása után két évvel, 2003-ban közölt cikket a masináikat tuningolgató tulajdonosokról, amely ismét ráirányította a figyelmet a kis Macre. A tuningolást eleinte leginkább az tette lehetővé, hogy a boltok kínálatában megjelentek a speciális cserealkatrészek, amelyek segítségével már akkoriban 1,6 GHz-ig lehetett húzni a kis kockák teljesítményét (alapból a Power Mac G5 is ennyit tudott). A mozgalomnak köszönhetően a Cube-ok egy darabig a használt piacon is remekül tartották az árukat. Lelkes őrültek egyébként még ma is akadnak, ezen a fórumon például egy i7-es Intel processzorral felturbózott kockáról olvashatsz.

Hiába virul azonban a halálon túl is, a G4 Cube végül sosem kapott hivatalos utódot. Egyesek viszont úgy gondolják, hogy az Apple mégis tovább vitte az alapötletet, méghozzá a 2005-ben debütált Mac minivel , amely szintén rendkívül kicsi, elegáns gépházban készül, monitor nélkül.

Forrás: apple-history, Walter Isaacson – Steve Jobs

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!