imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Érkezik az új iPad Pro

Magic Keyboarddal és minden földi jóval!

ROKR E1 – Az Apple első mobilos kalandja


A Motorolának óriási szerepe van abban, hogy az iPhone megszülethetett: az Apple-lel összefogva olyan borzalmas telefont hoztak létre, hogy Steve Jobs nem nyugodott, amíg jóvá nem tette a ballépést.

2004-et írunk. Az Apple már három éve tarol az iPoddal, s immáron a bevételeik csaknem 45 százaléka annak eladásaiból keletkezik. A cég menőbb, mint valaha, az imádott zenelejátszók pedig még a Macek népszerűségére is jótékonyan hatnak. Pár remek év még egészen biztosan van a cupertinóiak sikertermékében, ám a horizonton már feltűnt egy potenciális veszélyforrás: a mobiltelefonok.

A kétezres évek közepére ezek a kütyük kezdtek egyre sokoldalúbbá válni. A legkorszerűbb modellekben színes kijelző lapult, primitív kameráik révén csipegették a digitális fényképezők piacát, valamint megjelentek rajtuk az MP3-lejátszásra képes szoftverek is. Utóbbiak ugyan még hosszú évekig nagyon messze voltak attól az élménytől, amit egy iPod nyújtott, ám Steve Jobs már kapiskálta, hogy így is, úgy is ez lesz a jövő.

Az Apple alapítója jól sejtette, hogy amint az emberek elkezdenek tömegesen rászokni a mobilos zenehallgatásra, az iPod pozíciói komoly veszélybe kerülnek. A megoldáson gondolkodva arra jutott, hogy egy telefongyártóval kellene szövetkezni, akiknek már van valamilyen tapasztalata a területen. A szintén amerikai Motorolára esett a választása, akik akkoriban éppen egész sikeresek voltak az ultramenő RAZR telefonokkal, Jobs pedig jó viszonyt ápolt a 2004-ben kinevezett vezetőjükkel, Edward Zanderrel.

A 2004-es Motorola E398 és a 2005-ös ROKR E1 – Nem véletlen hasonlóság

A Motorola persze ráharapott az ajánlatra, s 2004 decemberétől már javában dolgoztak a közös projekten. Az együttműködés során viszont egyik fél sem vitte túlzásba a kreativitást. Fogták a 2004 elején beutatott E398 nevű modellt, átszínezték a külsejét, feltuningolták egy esetlen, iPod-szerű zenelejátszóval, valamint képessé tették az iTunes-szinkronizációra. A végeredmény a ROKR E1 nevű csúnyácska mobil lett, amire csak 100 dalt lehetett tenni, mert többet nem tudott betölteni. Egy olyan világban, ahol már évek óta dübörgött az „ezer dal a zsebben”-szlogen mindez édeskevésnek bizonyult. A készüléknek ráadásul gondot okozott a zenék felmásolása is, mivel a ROKR nem kapott nagysebességű csatlakozót, így minden szinkronizálás iszonyú lassú volt.

Nem csoda hát, hogy sem a kritikusok, sem a felhasználók nem estek hanyatt a 2005. szeptember 7-én prezentált „iTunes Phone”-tól, amit csak súlyosbított, hogy az ugyanezen a napon debütált iPod Nanót viszont imádták. A Motorola később össze is rúgta a port az Apple-lel, akiket azzal gyanúsítottak, hogy direkt szabotálták a ROKR-t a Nano egy időben történő bemutatásával. Az igazság viszont az volt, hogy a piac egyszerűen látta, hogy az iTunes-mobil nem több egy drágán (249 dollárért) kínált hibrid megoldásnál, ami telefonként sem emelkedett ki a mezőnyből, iPodnak pedig maximum csak viccből ment volna el. Mindezek tetejébe egyes felhasználók arra is rájöttek, hogy a hardver egyezése miatt egy ún. „flashelés” segítségével az olcsóbb E398-asokra is fel lehetett varázsolni az iTunes-bővítményt.

Az eredmény? Naná, hogy bukás. Jobs valójában az elejétől fogva nem volt kibékülve a termékkel, kompromisszumos megoldásnak tartva azt. Érzéseit a gyér eladási számok is igazolták, így mindössze egy év után meg is szüntették a ROKR iTunes-támogatását. A Motorola még évekig küzdött a termékcsaláddal, a ROKR E2 például már az akkoriban egész népszerű RealPlayerrel érkezett. A vállalatot vezető Ed Zander több megkérdőjelezhető lépés után végül 2007 decemberében távozott a cég éléről. A zenés mobilok sora egészen 2009-ig tartott ki, az utolsó modell idején az iPhone már bejáratott névnek számított.

Az az iPhone, amely a ROKR E1 nélkül talán sokkal később jött volna létre, hiszen Jobs a haláláig azt vallotta, hogy ez a kudarc is komoly szerepet játszott abban az elhatározásban, hogy csinálniuk kell egy valóban jó telefont. Hivatalos életrajzi könyve szerint egész pontosan ezzel fordult az iPod kifejlesztéséért felelős Tony Fadellhez: „Elegem van az ilyen ostoba cégekből, mint a Motorola! Csináljuk meg mi magunk!” Így hát aztán akármilyen esetlen próbálkozás is volt a Motorola-Apple-hibrid, valahol mégis kulcsszerepet játszott annak a világnak a kialakulásában, amelyben most is élünk.

Neked volt valamilyen ROKR-mobilod?

Forrás: Walter Isaacson – Steve Jobs

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!