imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Érkezik az új iPad Pro

Magic Keyboarddal és minden földi jóval!

Sculley, Spindler, Amelio – Vezetők az Apple élén


Visszatekintésünkben megvizsgáljuk azokat a CEO-kat, akik Tim Cook és Steve Jobs előtt dirigálták a vállalatot. Történetük inkább kudarcokban, mint sikerekben gazdag.

Nemrég közöltünk cikket Michael „Scotty” Scott-ról, az Apple első CEO-járól, akinek karrierje végül rendkívül változatos utat járt be. Úgy döntöttük, hogy ha már benne vagyunk a témában, bemutatjuk a meglehetősen furcsa körülmények között távozott vezető utódjait is, hogy mindenkinek átláthatóbb legyen az Apple története.

Mike Markkula 1981-1983

Steve Jobs és Mike Markkula az Apple hajnalán.

Miután Scottot 1981 tavaszán helyettesi pozícióba fokozták le, a vállalkozást fő befektetőként életre keltő Mike Markkula került a helyére. Az igazgatótanács elnöki tisztségét is betöltő férfi csak kényszerből vállalta magára ezt a terhet, felesége pedig kifejezetten ellenezte a dolgot, így 1982 végén ultimátumot kapott az asszonytól, hogy mielőbb találja meg az utódját.  Az ekkor csak 27 éves Steve Jobs még saját magát sem tartotta alkalmasnak a munkára, így egy külső személy felé fordult a cég érdeklődése.

John Sculley 1983-1993

John Sculley 1991-ben.

Sculley a sztorizgatós cikkek rendszeres visszatérője, hiszen nem csak 10 éven át vezette a vállalatot, de az ő regnálása alatt zajlott le Jobs kigolyózása is, így rengeteg érdekesség fűződik a nevével fémjelzett korszakhoz. Az Apple-hez azért talált utat, mert zseniális marketingesként az egekbe repítette a Coke-al versengő Pepsit, 1977-től pedig az üdítőipari cég történetének legfiatalabb elnökeként is bizonyított. Nem csoda hát, hogy felkeltette Markkuláék figyelmét, s Steve Jobs szó szerint udvarolni kezdett neki, hogy vállalja el az Apple vezetését.

Egész életedben cukros vizet akarsz árulni, vagy velem tartasz, és megváltoztatod a világot?” Eképp hangzott az a gyakran idézett felhívás, amire Sculley végül rábólintott, s  így 1983 áprilisában kinevezték a cég CEO-jává. Kezdetben kiváló kapcsolatot ápoltak a Macintosh-divíziót vezető Jobsszal, ám a fiatal cégalapító hamarosan kiábrándult Sculleyból, aki szerinte semmit sem tudott a termékekről és a termékfejlesztésről.

Jobs és Sculley az egyik korai találkozójukon.

A kezdeti barátságuk így hatalmi harcba csapott át, amelynek végén az igazgatótanács a kiszámíthatatlan Steve Jobs helyett a komoly vállalatirányítási tapasztalattal bíró Sculley mellett tette le a garast. Jobst a testület egy valódi felelősséggel nem járó „elnöki” pozícióba száműzte, amit 1985 szeptemberében az alapító végül feladott, hogy saját céget gründolhasson. A Jobs elismerésére egyébként a végsőkig áhítozó Sculley válláról ezzel nagy teher került le, így lehetősége nyílt a bizonyításra.

Az igazság az, hogy a vezető mérlege nem is volt rossz. Az irányítása alatt a cég eladásai évi 81 millió dollárról 7,9 milliárdra emelkedtek, s a hordozhatóságban rejlő potenciált is idejében felismerte. Így történt, hogy az első hordozható Mac, a Newton, valamint az Apple első laptopja is a Sculley-érában született. A vezető regnálásának végül a Windows-alapú konkurensek növekvő népszerűsége vetett véget, amire nem tudott hatékony stratégiával válaszolni. A piacvesztést és a lassuló eladásokat érzékelő igazgatótanács így végül 1993-ban (még mindig Markkula vezetésével) eltávolította Sculley-t a cég éléről.

Michael Spindler 1993-1996

Spindler egy korabeli magazin hasábjain.

Michael Spindlerről Red néhány éve remek portrét közölt a Pippin konzol apropóján, az érdeklődőbbeknek mindenképp ezt ajánljuk (újra) olvasásra. A német Spindler az Apple európai részlegének éléről került a CEO pozíciójába. A mérnöki képzettséggel bíró vezető irányítása alatt ugyanis a márka remekül teljesített az öreg kontinensen, míg az amerikai piacon épp akkor kezdtek igazán szenvedni az almás termékek. Kézenfekvőnek tűnt hát, hogy Spindler tudhat valamit, így az igazgatótanács őt választotta meg Sculley utódjául. A testület döntése végül katasztrofálisnak bizonyult.

Spindler regnálása egy hatalmas átszervezéssel kezdődött, melynek során 2500 embert, a munkaerő közel 15%-át elbocsátották. A céget innentől piacok szerint osztották fel, megszüntetve a hagyományosan erős termékfejlesztési divíziókat. Ez a struktúra nem csak, hogy nem bizonyult hatékonynak, de még a megmaradt dolgozói állomány munkamorálját is alaposan hazavágta. Beszámolók szerint a kirúgásokat megúszó alkalmazottak „Spindler’s List” feliratú képernyővédőket kezdtek használni, utalva a Schindler listája című Spielberg-filmre.

Michael Spindler 1994-ben.

Ami viszont ennél sokkal rosszabb volt, hogy Spindler irányítása idején az Apple beleegyezett a licencelt Mac-klónok gyártásába, amivel a saját piacukat kezdték felzabálni. Ezt a vállalkozást további sikertelen kalandok kísérték, mint például a már említett játékkonzolok, illetve a soha el nem készült Mac OS Copland operációs rendszer. Az Apple olyan nehéz helyzetbe került, hogy Spindler még felvásárlási tárgyalásokba is kezdett többek között a korábbi ősellenség IBM-mel, valamint a HP-vel, ám egyik üzletet sem sikerült nyélbe ütni.

Az Apple piaci részesedése végül a néhány évvel korábbi 16%-ról 4%-ra esett vissza, 1996-ra pedig az eladások is zuhanásnak indultak. Az igazgatótanács nem odázhatta tovább a lépést, s eltávolította Spindlert, utódjául pedig az áramköröket gyártó National Semiconductor vezetőjét, Gilbert Frank Ameliót nevezték ki.

Gil Amelio 1996-1997

Wozniak, Jobs, és Gil Amelio az 1997-es Macworldön.

És ezzel el is érkeztünk az Apple legrövidebb ideig tevékenykedő CEO-jához, aki arról nevezetes, hogy levezényelte Jobs visszakerülését a céghez. Ezt persze nem azért tette, hogy legyen kinek kitúrnia a saját állásából, ám végül mégis így alakult a történet. A dolog azzal indult, hogy akkoriban az Apple-nek nem volt igazán korszerű, stabil operációs rendszere, ezért úgy döntöttek, hogy egy külső cég révén tesznek rá szert.

Rövid ideig még az is terítéken volt, hogy a Microsofttól licencelik a Windows NT-t, és azt turbózzák fel egy Macintoshra hajazó kezelőfelülettel. Ezt azonban Amelio elvetette, s végül Steve Jobs cégére, a NeXT-re esett a választása. Az oktatási és a tudományos piacot célzó NeXT termékei ugyan nem számítottak sikeresnek, a NeXTSTEP nevű oprendszerük viszont kiváló alap volt ahhoz, hogy a Mac képére formálják.

A NeXTSTEP operációs rendszer.

Jobsnak kapóra jött a cupertinóiak érdeklődése, mivel már egyébként is meg akart szabadulni a NeXT-től, miközben egyre erősebbé vált benne a vágy, hogy visszakerüljön első cégéhez, méghozzá vezetői pozícióban. Az Apple végül 429 millió dollárért vásárolta fel a NeXT-et, Jobs pedig az üzlet értelmében beülhetett a vállalat igazgatótanácsába is. A mindennapi ügyekbe eleinte csak részmunkaidőben, leginkább személyi kérdésekben folyt bele, s ezzel a háttérben stabil támogatói bázisra tett szert.

Jobs terve 1997 őszén ért be, amikor egy igazgatótanácsi ülésen az eredményeket felmutatni képtelen Ameliót a testület kevesebb mint két év után leváltotta. Az utód természetesen az egykori alapító lett, aki a Pixar elnökeként eleinte csak „ideiglenes CEO” megnevezéssel vállalta a megbízást. Így történt, hogy ha az akaratán kívül is, de végül Gil Amelio rakta le a ma is ismert, rendkívül sikeres Apple alapjait.

Források: Walter Isaacson: Steve Jobs, Wikipedia, Lowendmac.com, thenextweb.com

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!