imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Nyílik az iSTYLE adventi naptára

Bomba jó karácsonyi ajánlatok az iSTYLE-tól!

3 ok, amiért az Apple saját kijelzőt fog gyártani


Múlt héten az egyik legmegbízhatóbb forrásnak számító Mark Gurmantól érkezett a hír, hogy az Apple saját, speciális kijelzőket fejlesztő és gyártó létesítményt hozott létre, amelyben a jövő Apple termékeibe kerülő megjelenítőkön dolgoznak. Most összeszedtük az érveket, hogy miért lesz ez kardinális fontosságú az Apple-nek.

Az első hírek tavaly tavasszal kezdtek el szállingózni az Apple saját kijelzőgyárával kapcsolatban. Akkor még mindenki kellő óvatossággal kezelte a hírt, hiszen az a nem túl megbízható forrásnak számító Digi Timestól érkezett. Telt-múlt az idő és a csöngből ítélve tényleg úgy tűnt, hogy kacsa az egész. Aztán múlt héten Mark Gurman, a Bloomberg újságírója is megerősítette az Apple ezirányú törekvéseit, innentől kezdve pedig szinte egészen biztosra vehető, hogy valami készülőben van.

A kérdés már csak az, hogy mi. Természetesen ezt pontosan nem tudhatjuk, de minden jel arra mutat, hogy a kijelzőtechnológiák következő generációjának ad helyt a rejtélyes, Santa Clarában található létesítmény, ahol állítólag 300 mérnök dolgozik éjt nappalá téve az ügyön, Lynn Youngs ős-Apple-ös vezetésével. A szóban forgó technológia a microLED és jelenleg nagy reményeket fűznek a dologhoz.

Ahogy az OLED jobb az LCD-nél fényerőben, színszaturációban, és energiatakarékosságban, úgy jobb a microLED is az OLED-nél ugyanezekben a paraméterekben. A technológiák alapjait már többször is megírtuk, de egy kis ismétlés nem árthat.

A lényeg, hogy a LEDhez hasonlóan, az OLED esetében is fényt kibocsátó diódáról van szó, annyi eltéréssel, hogy a fénykibocsátásért felelős réteg szerves (azaz organic) anyagból készül. A ma használatos OLED panelek általában az AMOLED (aktív mátrixos) technológiát alkalmazzák, ennek értelmében az egyes képpontokat egy vékony tranzisztor-film (TFT) kapcsolgatja ki-be. Ezzel a megoldással nagyobb felbontás és kijelzőméret érhető el.

A technológia egyik legnagyobb előnye, hogy nem igényel háttérvilágítást. Emiatt olyan szép ezeknek a kijelzőknek a feketéje, és emiatt olyan jó kontrasztos a képük, hiszen ezeken a pontokon gyakorlatilag nem világít semmi. Ez pedig azzal is jár, hogy az OLED kijelzők jóval energiahatékonyabbak társaiknál a sötét színeket illetően. A másik fontos előny, hogy a panel alapját képező szerves vegyületréteget nagyon sokféle hordozóra fel lehet vinni. Akár még hajlékonyra is.

Már ez is elég jól hangzik, pedig még csak az OLED-ről volt szó. A microLED (vagy mLED, esetleg µLED) azonban még ennél is többre lehet képes elméletben. Az elnevezés elég transzparens: lényegében mikro méretű LED-ekről van szó. A mikroszkópikus méretnek köszönhetően az ilyen kijelzőknek minden egyes pixele egy tömb ilyen microLED-ből áll. A fejlettebb technológiának köszönhetően sokkal fényesebb és energiatakarékosabb képernyők gyártására van így lehetőség, mint az OLED esetében, ami maga szintén energiatakarékosabb és világosabb, mint a sima LED.

Most, hogy megismertük az alapokat, már csak arra kell megtalálnunk a választ, hogy mégis miért kezdett bele az Apple a technológia kifejlesztésébe. Kézenfekvő lenne azt mondani, hogy mert egyszerűen jobb mint az OLED, de a dolog nem ennyire egyértelmű. Az Apple által egészen az iPhone X-ig használt LCD-nél is volt jobb kijelzőtechnológia, mégsem alapítottak OLED fejlesztő központot és gyárat. Mi változott, milyen okok állhatnak a döntés hátterében?

A szomszéd kijelzője mindig OLED-ebb

Már az iPhone X megjelenése előtt jóelőre tudni lehetett, hogy az egyik legnagyobb újítás az LCD – OLED váltás lesz. Aztán elég hamar kiderült az is, hogy nem feltétlen lesz zökkenőmentes a technológiai váltás. Az egyetlen, kellő mennyiségű és minőségű panel gyártására ugyanis egyedül a Samsung volt képes. Teljes egészében a legnagyobb riválisra kellet tehát támaszkodnia az Apple-nek, amivel akadt gondja a vállalatnak.

Már maga a függőségi helyzet elég szerencsétlen tárgyalási pozícióba helyezte Cupertinót. Nem tudjuk, hogy ennek mennyi az igazságalapja, de állítólag részben a Samsungnak köszönhetjük az iPhone X rekordmagas árfekvését is, hisze a dél-koreaiak gyakorlatilag tetszőleges árat kérhettek a technológiájukért cserébe.

Aztán ott van még az a faktor is, hogy egy lábon állni eleve nem túl szerencsés. Mi van akkor, ha a Samsung nemes egyszerűséggel nem tudja leszállítani a kért mennyiséget? Vagy ha valamilyen hiba csúszik a gyártásba (a kezdeti termelési arány az iPhone X-nél elvileg 60%-os volt, azaz 10 kijelzőből négy nem ütötte meg a minőségi lécet)? Szívás, amivel nem nagyon tud semmit sem kezdeni az Apple. Nem véletlen, hogy hatalmas mennyiségű pénzt fektettek az LG-be OLED gyárába. Nekik is érdekük, hogy legyen más opció ha kijelzőre van szükség.

Egy szó mint száz, a jelenlegi helyzet ebben a formában nem fenntartható hosszútávon. Teljesen logikus irány, hogy az Apple saját kezébe akarja venni a dolgokat. Igen ám, de a Samsungnak és más gyártóknak lassan évtizedes előnye van a gyártás terén. Ha most csatlakoznának be a versenybe, szinte biztosan örökös második helyre lennének ítélve legjobb esetben is.

Hogyan lehet győztesen kijönni a helyzetből? Hát be kell előzni mindenkit és ráállni egy olyan technológiára, ami jelenleg még csak gyerekcipőben jár, de benne van a potenciál, hogy jobb legyen minden eddig ismert alternatívánál. Ez lett a microLED. Ha az Apple rászánja a kellő mennyiségű pénzt és humánerőforrást (amelyekben közismerten bővelkednek) pár éven belül rögtön az élre törhetnek valami újban, amit az emberek hozzájuk fognak kötni, és amivel rögtön a versenymezőny élére ugorhatnak.

Stratégiai szempontból tehát a microLED a lehető legjobb választás, feltéve ha tényleg sikerül vele elérni az áttörést. Valamint ne felejtsük el az Apple mottóját sem:

Nem elsők, hanem a legjobbak akarunk lenni.

Most itt a lehetőség igazolni a mondást.

Nagyobb meglepetés, nagyobb siker

Steve Jobs rengeteg mindenben utat mutatott vállalatvezetés terén – nemcsak az Apple-nek, de a világnak is. Legnagyobb zsenialitása mégis talán a marketingben mutatkozott meg. Az egykori vezető pontosan tudta, hogyan lehet az emberekhez szólni, miként lehet a világ nyolcadik csodájaként eladni egy telefont. Az egyik kulcsfaktor mindig is a meglepetés ereje volt.

Sokkal nagyobb a siker, ha a felhasználók még csak nem is hallottak az adott újdonságról korábban, azaz megszokni sem volt még idejük. Az Apple a mai napig próbál ügyelni a titkolózásra, de nincs egyszerű dolguk. Főleg úgy, hogy a következő nagy dobások kiszivárogtatása mára egy jól prosperáló üzletággá nőtte ki magát. A leakerek ráadásul már nem csak kívülről, hanem házon belül is veszélyeztetik a mítoszt. Nem véletlen hozott létre az Apple egy külön ex-katonákból és titkosszolgálati emberekből álló részleget a szivárogtatások megfékezésére. Mint tudjuk, elég egyetlen elégedetlen Apple alkalmazott, hogy mindent jóidővel előre megtudjunk.

A belső informátorok levadászása még csak-csak lehetséges ilyen módszerekkel, hiszen belátható mennyiségű emberről van szó, akiket megfelelő jogosultságokkal relatíve egyszerű kordában tartani. Na de a külső, beszállítóláncról érkező pletykák ellen szinte tehetetlen a vállalat, és nincs az az ex-NSA ügynök, aki ezen változtatni tudna. Ming-Chi Kuo, Gurman, Macotakara és a többiek javarészt mind innen kapják a megbízhatónak bizonyuló információikat.

A képlet egyszerű: minél több ember tud a vállalat terveiről, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy kijut a titok. Amikor kijelzőkről és egyéb, sok előkészületet igénylő dolgokról tárgyal az Apple a beszállítókkal, akkor ráadásul nemcsak amiatt kell aggódnia, hogy titkát kiadja, hanem amiatt is, hogy mindezt meglehetősen korán kell tennie. Mégsem lehet pár nappal a megjelenés előtt szólni, hogy kéne 100 millió speciális OLED panel. Nem elég tehát, hogy nő a szivárgás esélye, még az is valószínű hogy jóelőre fog megtörténni mindez.

Ennek ráadásul megvan az a veszélye is, hogyha a konkurencia tudomást szerez az új technológiáról, akkor bőven lesz idejük felvenni a kesztyűt, máris minimálisra zsugorítva ezzel az Apple versenyelőnyét.

A legjobb módszer tehát, hogyha minimalizálják a beszállítók számát, és a gyártási folyamat minél több elemét tartják házon belül. Főleg az olyan kulcsfontosságú, árulkodó elemekét mint amilyen a kijelző is. Nyilván nem ez volt az elsődleges szempont a microLED üzem kiépítése során, de hogy ott volt a pro érvek listáján az egészen biztos.

Think before you act

Ahogy Jony Ive mondta egyszer: bárki elő tud állni látványos termékdizájnnal, de ez semmit nem jelent, hogyha nem lehet átültetni a gyártásba. Egy jó ipari tervezőnek nem csak viziói vannak, hanem alapos tudása a megvalósíthatóságról, anyagismerete, a gyártási folyamat átlátása stb. Jó ellenpélda erre a már említett 60%-os termelési ráta az iPhone X kijelzőinél.

A hasonló helyzetek elkerülésére pedig néha nincs jobb mód a kísérletezésnél. Számos olyan lehetőség elképzelhető, amikor minden jól működik elméletben a tervezőasztalon, de a próbagyártás során kiderül valami probléma. Ilyenkor pedig a legjobb mód a megoldáskeresésre új eljárások, anyagok és technikák tesztelése, hátha ezzel megoldódnak a gondok. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy az embernek legyen egy kijelzőgyára.

Nem valószínű, hogy a közeljövőben az Apple teljes egészében átveszi a kijelzőgyártást, és maga fogja kitermelni minden készülékre a megjelenítőket. Ha másra nem, arra viszont egész biztosan alkalmas lesz a microLED létesítmény, hogy amikor megbízzák a beszállítót a feladattal, már kész, jól működő, alaposan tesztelt receptet tudnak mellé adni, jelentősen lecsökkentve ezzel a hibázási lehetőségeket…

Összegezve tehát valószínűleg elég fontos tényező lesz ez a kijelzőüzem az Apple jövöjét illetően, noha jó eséllyel alig fogunk hallani róla. Hogy mikorra várhatóak az első fejlemények, azzal kapcsolatban elképzeléseink sincsenek. Pár éven belül – szokott hangzani a sablonválasz, aminél jobbat egyelőre nem tudunk most adni. Az viszont igen esélyesnek tűnik, hogy az első termék, amelyben debütál a technológia, az az Apple Watch lesz. Kicsi, relatíve kevés kell belőle, egyszóval tökéletes terep a kísérletezésre. Az is elég árulkodó, hogy az említett fejlesztésvezető Lynn Youngs felelős az okosóra mostani kijelzőiért is. Úgy néz ki, a jövőbeliekét is rábízták…

Forrás: 9to5Mac

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!