imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Megjöttek az októberi Keynote meghívói

Kövesd velünk az eseményeket!

Unalmas kötelezettségekből kelendő funkciók


A MacWorld újságírója, Dan Moren két példán keresztül mutatta be az Apple egyik legnagyobb erősségét. Azt, hogy miként tudják Cupertinóban átcsomagolni az érdektelen, terhes feladatokat izgalmas, újdonságnak ható funkciókká. Nézzük az érvelést!

Minden szülő tudja, a kisgyerekek elég makacsak tudnak lenni. Ha nem tetszik nekik valami, akkor szinte lehetetlen őket jobb belátásra bírni. Pedig legtöbbször az ő érdekükről van szó: meg kell enni a zöldséget, be kell szedni a gyógyszert, stb. Ilyenkor jönnek a klasszikus szülői trükkök. Mennyivel jobb a mosolygós párizsis zsemle, mint a sima kommersz? Mennyivel egyszerűbb lenyeletni a keserű tablettát egy kanál mézzel?

Később sincs ez másként: vannak dolgok, amiket a saját, jól felfogott érdekünkben meg kell, legalábbis meg kéne csinálnunk. A technológia terén ilyen például a személyi adatok védelme. Senkinek nincs igazán kedve biztonsági mentésekkel, meg kis és nagy betűt, számot, speciális írásjeleket tartalmazó, legalább 16 karakteres jelszavakkal szórakozni. Sokkal egyszerűbb lenne csak simán használni a készülékeinket. Nem csoda, hogy minden óva intés ellenére, sokan mellőzik is ezeket a praktikákat.

És akkor jön az Apple, bevonja cukormázzal az egészet, te pedig úgy kajálod, mint óvodás a Strepsilst.

Legalábbis lényegében erre jutott Dan Moren, amikor kicsit elmerengett múltbéli emlékeiben az Apple-lel kapcsolatban. Szerinte az Apple zsenialitása nem csak annyiból áll, hogy innovatív, gyönyörű mérnöki csodákat gyárt, hanem hogy még ezeket a kötelező kellemetlenségeket is olyan funkciókká alakítják, amelyekért rajonganak a felhasználók. Na meg persze üzletileg is profitálnak belőle.

Nagytakarítás mosolyogva

Moren, a többi Apple-lel foglalkozó techújságíróhoz hasonlóan 2007-ben az akkori legfrissebb Mac OS X-en, a Leopardon pörgött. Akármilyen meglepő is ez mai füllel, ezidőben nem hogy fizikai CD-n keresztül lehetett csak telepíteni az operációs rendszert, de még fizetni is kellett érte. Egész pontosan 129 dollárt, amit a legközelebbi Apple Store-ban hagyhattál a pénztáraknál. Nem meglepő módon, a kiadást követően elég szép sorok alakultak ki a üzleteknél.

A sorban állóktól Moren megkérdezte, mire kíváncsiak a leginkább a Leoparddal kapcsolatban, amiért még sorban is hajlandóak állni. Meglepetésére legtöbben a Time Machine-t emlegették. Egy funkciót, ami lényegében semmi vadítóan újat nem hozott. Funkcionalitásában legalábbis. Ami új volt a Time Machine-ban az az integráltság, az egyszerű is intuitív használat, na meg a mothership faktor.

De nem is ez az igazán érdekes, hanem hogy egy olyan dologra pörögtek rá az emberek, ami előtte nyűg volt. Olyan nyűg, amit bár meg kéne csinálni, de senkinek nem volt hozzá kedve, mindenki tologatta, mint a nagytakarítást.

Utána meg órákat vártak a sorban, hogy fizethessenek érte, nem kevés pénzt.

Az Apple-nek pedig nagyon megérte a dolog. Új felhasználókat szívhattak magukhoz, a meglévőket pedig bezárhatták a rendszerükbe, minekután minden adatukat a Time Machine segítségével tároltak. Na meg az sem lehetett utolsó szempont, hogy egy szervizelés, új Mac vásárlás jelentősen barátságosabb lett, tekintve, hogy egyszerűen ugyanonnan folytathatták a munkát, ahol abbahagyták.

Cukormáz a tablettán

Moren másik példája az adatvédelem. Amikor az okostelefonok szép lassan teljesértékű munkaeszközökké kezdtek válni, akkor még az emberek jelentős része nem foglalkozott különösebben a jelkódokkal. Egyszerűen olyan fokozatosan kerültek egyre személyesebb adatok a könnyen ellopható készülékekre, hogy ez csak lassan tudatosult az emberekben.

Aztán persze később megindult egyfajta tudatosabb hozzáállás, viszont a jelkódok beírogatása továbbra is visszatartó erő volt sokaknak. Az emberek egyszerűen csak használni akarták a telefonjukat, és nem szerettek volna minden egyes feloldáskor ezzel szöttyögni.

Az Apple-nek tehát valahogy rá kellett vennie az embereket arra, hogy védjék a telefonjukat, közben pedig egyszerűbbé is kellett varázsolni a beléptetés folyamatát. Gondolom kitaláltátok már, ekkor született meg a Touch ID, amely az iPhone 5s legnagyobb húzóereje volt. Majd ismét ezen a területen dobtak egyet az iPhone X Face ID-jával, mely az idei csúcskészülék slágere. Megint tehát arról van szó, hogy egy alapvetően kényelmetlen, de szükséges folyamatot konvertáltak át olyan funkcióvá, amiért sokan képesek hosszú sorok végére állni, majd lassan félmilliós összeget otthagyni a kasszánál.

Így nézve pedig tényleg egyet kell értsünk Dan Morennel: ez mesteri húzás.

Forrás: MacWorld

Ha már Time Machine: ha van egy már meglévő biztonsági mentésed, amiből szeretnél kihalászni bizonyos fájlokat, akkor van erre egy jó tippünk.

BTS

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!