imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Kezünkben az iPhone XS és iPhone XS Max!

Nézd meg és olvasd el első benyomásainkat!

A veszteségek minimalizálása


Vannak, akik azt állítják, kihallják a különbségeket MP3 és FLAC között, mások szerint hülyeség az egész. Vajon a hitbéli meggyőződés kérdéskörébe tartoznak az efféle viták vagy van valamilyen objektív alap is? Nézzük, mik az audiophilek táborának vesszőparipái, és hogy mi ezekben a ráció.

A zenehallgatás bizonyos szempontból olyan, mint a legtöbb hobbi. Különböző szinteken lehet űzni, mindenki érdeklődésének megfelelően mélyed el benne vagy költ rá. Ahogy a bélyeggyűjtésben, úgy itt is megvannak azok, akik időt, energiát és anyagiakat nem sajnálva foglalkoznak a témával. A külvilág számára persze sokszor az egész túlzó vagy nevetséges lehet. Ahogy felmerül a gondolat, hogy minek kiadni több tízezer forintot egy lemezhibás KELETu VISSZATÉR bélyegért, úgy tehető fel a kérdés is: mégis ki lelkesedik be a platinával bevont membránoktól, arannyal bevont kerámia jelátalakítóktól és 99,9%-os tisztaságú ezüsttel bevont OFC kábelektől?

Azért egy ilyen csöves erősítő könnyen lázba tud hozni engem is

Mivel jó eséllyel nem vagyunk része a “szubkultúrának”, nem is igazán érthetjük, mit is jelent ez a rajongók számára. Ők azt mondják, hogy jobban szól (persze sokkal szofisztikáltabban), mi pedig azt mondjuk, hogy nekem a Szokol rádió is jól szól. Tényleg tehát arról lenne csak szó, hogy kinek mi tetszik jobban, anélkül, hogy bármi objektív alapja lenne a dolognak? Mániákusokról vagy denevérhallású emberekről van szó, amikor az audiophilekről beszélünk? A válasz egy kicsit komplexebb annál, hogy pár sorban letudhassuk.

Fájlformátumok

Az analóg jelek digitalizálásáról korábban már részletesen beszéltünk. A lényeg röviden, hogy akármennyire is igyekszünk hűek maradni az eredetihez, mindig keletkeznek veszteségek. A kvantálás során például egy szinuszos jelből készítünk négyzetes jelet, ami természetéből fakadóan “darabosabb” lesz mint a forrás. És akkor ott van még a tömörítés is.

Ugyanis minél részletesebben akarjuk rögzíteni a hangot, az annál több tárhelyet emészt fel, hiszen az információ is több. A tárhely szűkössége miatt elkezdtek különböző adattömörítési eljárásokat kidolgozni. Az adattömörítés célja, hogy az adatokat olyan módon dolgozzuk fel, hogy azok a lehető legkevesebb helyet foglalják el. Két nagy alcsoportja van: a veszteséges és a veszteségmentes.

A veszteségmentes tömörítés kifejezés már önmagában oximoronnak tűnhet. Hogyan lehet valaminek csökkenteni a méretét úgy, hogy nem vesztünk az “alapanyagból”? Pedig megvannak erre a megfelelő algoritmusok, amelyek működésébe most nem igazán mennénk bele részletesen. Csak szemléltető példa:

Vegyük mondjuk azt a szót, hogy “kutya”. Ez bár négy beszédhanggal ejtjük, mégis 5 írásjelet használunk hozzá, mivel a ty kétgrafémás betű. Ha megállapodunk, hogy a ty-t mostantól a $ jel jelöli, akkor a két grafémából csináltam egyet. Az eredeti öt betűs szó, így négybetűsre zsugorodott: ku$a. Ha egy több ezer szavas szövegben minden ty-t lecserélek, egészen sok karaktert (tárhelyet) spórolhatok meg. Mégis, ha arról van szó, szempillantás alatt visszaállíthatom az eredeti szöveget a megfelelő visszafejtési eljárással. A szöveget tehát tömörítettem, de nem veszteségesen.

Pontosan ez a veszteségmentes hangtömörítés lényege is: legyen kisebb a fájlméret, de egy fordított eljárással lehessen visszaállítani az eredeti adatot. Ilyen veszteségmentes tömörítés például a mostanában közkedvelt FLAC (Free Lossless Audio Codec), vagy az Apple-féle ALAC (Apple Lossless Audio Codec). Vigyázat, a legismertebb WAV alapvetően nem használ adattömörítést, bár lehet benne tömörített adatot tárolni. Ezért is nagyobb egy WAV mérete mondjuk egy FLAC-nél, holott mindkettő veszteségmentes.

Ezzel szemben a veszteséges adattömörítést használó eljárások máshonnan közelítik meg a kérdést. Ott a kisebb méretet valóban nyesegetéssel érik el. A metódus mögött az a gondolat áll, hogy egy hangfájl csomó olyan részt tartalmaz, amelyeket nem is hallanak/nem vesznek észre az emberek. Akkor meg minek legyenek ott? Az különböző algoritmusok igyekeznek eldönteni, hogy mi az ami kell, és mi az ami nem, utóbbit pedig nemes egyszerűséggel kukázzák. Ez pedig veszteség. Kérdés, hogy mennyire fájó.

Ezt döntsd el magad. Egy PhD hallgató, Ryan Maguire fogta Suzanne Vega Tom’s Diner című számát WAV formátumban. Azért pont ezt, mert amikor tesztelték az MP3 algoritmusát, ugyanezt a slágert használták referenciának a mérnökök. Ezután az egészet átkonvertálta MP3-ba, majd összevetette a két fájlt. Az alábbi felvételen csak azok a részek hallhatóak, amelyeket a 320kbps MP3 nem tartott lényegesnek.

Elég megdöbbentő, nem? Pedig észre sem lehet venni, amikor hiányzik. Vagy mégis? Hát persze, csak megfelelően “gyakorlott” fül kell hozzá. Ha rá van állva az agyad az efféle különbségek kihallására, hidd el, észre fogod venni. Feltéve, hogy megfelelő minőségű rendszeren hallgatod, hiszen a különbségek csak akkor tudnak előjönni. Hasonlóan ehhez a 4K filmekhez is kell a 4K tévé, hiszen egy Full HD tévén a 4K-s anyag is maximum csak Full HD tud lenni.

Márpedig az audiphileknek általában nem csak a hallása, hanem a felszerelése is megvan hozzá, hogy szembetűnőnek ítéljék meg az efféle veszteségeket. Éppen ezért teljesen érthető, hogy nem hajlandóak például Apple Music-ról zenét hallgatni. Egyszerűen elvonja az élvezeti értéket számukra az a hiány, amit a tömörítés okoz. Olyan mintha Retina MacBookról visszaváltasz nem retinás MacBookra. Hirtelen minden szűrös, pixeles, csúnyácska lesz.

Egyéb problémák

Ez azonban még csak a dolog egyik fele. Ezen kívül is rengeteg helyen érhetik veszteségek a felvételeket. Kezdve azzal, hogy hiába a veszteségmentes tárolás, ha rossz maga a felvétel. Ha egy zenekar a kisszobában vette fel a debütáló albumát, akkor nincs az a WAV, ami abból a felvételből akusztikailag nézve elfogadható minőséget kreál. Minél jobb stúdióban, minél profibb felszereléssel készül az anyag, értelemszerűen annál több részletet is tudnak megörökíteni a formátumok.

Például a Sennheiser HE1 meghallgatáskor olyan felvételt füleltünk, amelyet úgynevezett műfejes eljárással készítettek. Ennek lényege, hogy egy bábút szépen leraknak arra pontra, ahol a legjobban érvényesül a zene, majd a két fülébe belepakolnak egy-egy mikrofont. Ezáltal a felvétel pontosan olyan lesz, mintha a te fejed és füled lett volna ott az adott pontban. Az eljárással tényleg olyan hatás érhető el, mintha ott lennél a zenészek között.

Szóval számít a felvételi eljárás és a felszerelés is. De ugyanígy számít a lejátszás során használt technika is. Nevethetünk, amikor több tízezer forintért vesznek kábeleket az emberek, de tényleg nem mindegy, hogy mennyi extra zaj keletkezik a forrás és a hangszóró közötti úton. Ahogy nem mindegy az sem, hogy milyen kialakítású szobában hallgatod, milyen erősítővel. Sőt, minden egyes elemnek van egy egyedi karakterisztikája. Éppen ezért figyelni kell arra, hogy mit mivel párosítasz össze, még akkor is, ha tényleg csúcskategóriás eszközeid vannak. És akkor még a hangszórók elhelyezéséről is lehetne regélni az interferenciák kiszűrése érdekében…

A határ tényleg a csillagos ég, mind ráfordított időben, mind az anyagiakban. Egy olyan hajsza ez, ami sosem ér véget, hiszen lényegében a veszteségek minimalizálásáról szól az egész. Egy elméleti, elérhetetlen határ lehető legjobb megközelítéséről. És minél közelebb vagyunk, annál nehezebb és költségesebb kis javulást is elérni. Pont mint azok a tudósok, akik az abszolút nulla fokot, azaz a 0 Kelvint akarják elérni. 273 Kelvinről 1 Kelvinig eljutni, körülbelül pont ugyanolyan, ha nem nehezebb feladat, mint 1 Kelvinről 0,7 Kelvinre.

Ezek a hóbortok már nyilván csak egy nagyon szűk rétegnek szólnak, és nem tenyeres-talpas bunkóság nem észrevenni a különbségeket. De jó tudni, hogy léteznek, és nem csak valami beleképzelt butaság az egész.

Kifutó MacBook Pro modellek

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!